A folytonosan növekedő késés esete, amikor még tervezni sem lehet, mert ugye a remény hal meg utoljára. A legszebb, hogy a visszafizetés sem megy egyszerűen...
Kedves MÁV blog!
Hadd kezdjem azzal, hogy rendkívüli örömömre szolgál, hogy létezik egy ilyen blog. Nem hiszem, hogy gyökeres változást hozna a MÁV hozzáállásában az utasokhoz, de valamennyivel biztosan többet számít, mint a panaszbejelentések.
Az eset a mai napon történt a ceglédi állomáson. A 13:15-kor Ceglédre érő paprika IC-vel szerettem volna Budapestre menni. Igen fontos lett volna elhoznom egy megrendelt árut. A dolog ott kezdődött, hogy 13.15-kor bemondták, hogy a vonatom előreláthatólag 40-50 percet késik. Szuper! Nem baj, gondoltam, kivárom ezt az időd az épületben, így még talán éppen belefér az időmbe az út. 13.52-kor indult egy személyvonat szintén Budapestre Ceglédről, de mivel ennek menetideje 10-15 perccel hosszabb, mint az IC-é, ezért úgy döntöttem, megvárom, hiszen a 40-50 perces késéssel így is beér várhatóan 2-re, és előbb érek vele Budapestre, ráadásul kényelmesebb is.
Kb. 13.52-kor bemondták, hogy hopp, „A Paprika InterCity előreláthatólag 80 percet késik”… Kiváló, még negyven perc, na mindegy, akkor még talán éppen elérhetem a személyt, és elmegyek azzal. Természetesen – mivel a személyvonat indulása és a plusz 40 perces késés közlése közel egy időbe esett – nem értem el amazt.
Fel tudtam volna robbanni a mávosok ostobaságától! Mivel a jegyem másnapra már nem érvényes, gondoltam visszaváltom. (Időközben a 80 perces késés ismét nőtt: 120 perc.) A rendkívül bunkó mávos pénztáros hölgy – mintha szívességet kérnék tőle – mávtól megszokott stílusában elővette a kitöltendő papírokat, kitöltötte, majd közölte, hogy nem jár vissza teljes jegyár, hanem valamilyen röhejesen alacsony összeg. Na de kérem! Ilyen extrém esetben, amikor egy vonat késése eléri a két órát, illene visszaadni a teljes jegyárat! Ráadásul közben megvádolt azzal, hogy már használtam a jegyet és most csak vissza akarom váltani, mert kezeletlen maradt (a jegyet különben 13:10-kor váltottam, esélyem se volt használni és visszajönni visszaváltani). Közben aláíratta velem az átvételi papírt, majd mikor felháborodásomnak adtam hangot az alacsony összeg miatt, közölte, hogy jó, akkor nem válja vissza, azzal kihajította a jegyet a pénztárablakon (a pénzt természetesen nem adott).
Erre kérdeztem a nevét, hogy tudjak rá hivatkozni a panaszbeadványomban, de nem volt hajlandó elárulni. Azért megtettem a bejelentést telefonon, persze tisztában vagyok vele, hogy mennyi foganatja lesz.
Nem szeretnék semmiféle politikai szempontot az ügybe keverni, de az a véleményem, hogy nem engedhet meg magának sztrájkot olyan szakszervezet, melynek tagjai ilyen munkát végeznek. Egy olyan helyzetben, amikor az utazóközönségnek nincs lehetősége választani több társaság közül, különben is pofátlanság a sztrájk, hiszen ezzel nem a politikusokat hozzák szorult helyzetbe, sokkal inkább az „egyszerű embereket”.
Sajnos jól tudom, hogy az ilyen és hasonló történeteknek a máv ne tud önerőből véget vetni. Egy megkövesedett, fejlődni képtelen vízfejű társaság olyan emberek által vezetve és reprezentálva, akik teljesen dilettánsok és képtelenek felfogni, hogy belőlünk, utasokból élnek. Az egésznek talán majd valamikor a távoli jövőben egy piaci versenyre berendezkedett, több társasággal operáló struktúra vethet véget. Hiszen egy profitorientált vállalat nem engedhet meg magának ilyet, ott az említett pénztáros hölgy rögtön repülne, ahogy az rendjén is van. Talán akkor legközelebb kétszer is meggondolná, hogy milyen stílusban adja elő magát.
Mellesleg megjegyzem egy ilyen modellben a sztrájknak sem lenne létjogosultsága, hiszen úgy páros lábbal rúgnák ki a sok léhűtőt.
Kíváncsian várom a fejleményeket, és ha valami érdemleges történik, megírom.
Minden jót!
