Balázs ismét találkozott jólnevelt kalauzunkkal, aki most rendőrrel fenyegetőzött, de úgy látszik olvas minket.
Szervusz!
A Sopron (Szombathely) - Budapest mávos kalózának története folytatódik :) Bár fordulatot vett az ügy.
Úgy látszik, a kalózok is olvassák ezt a blogot. Legalábbis kedvenc kalózom biztos, megint összehozott minket a sors fura szeszélye. Megint a szokásos számban utaztunk - gyermek+két felnőtt - pestre, ám mostanra megjött a gyerek kártyája is. Kikerülve a problémákat megkértük neki is.
Kedvenc kalózom már messziről vigyorgott, első dolga persze a kedvezményre jogosító kártya kérése volt. Megkapta. Mivel az első osztályon nagyon kevesen voltunk ráért megint előadni a szokásos stílusú mondandóját. Az első mondatig engedtem beszélni aztán felkeltem a székből. Nem vagyok egy veszekedős, verekedős emberke de most elpattant valami. Azt gondolom, ha a máv eltűri az alkalmazottainak azt, hogy a hangnemük minősíthetetlen, akkor feljogosítanak arra is, hogy én is minősíthetetlen hangnemben beszéljek. Elég durva szóváltások után kedvenc kalózom a rendőrség bevonásával fenyegetett - ez igazán nem érdekelt, van a családban elég - és a "majd a keletiben elintézzük" felkiáltással elrohant. A keletiben vártam egy darabig a vonat mellett hátha tényleg jön valaki. Persze senki. Időm volt, elkezdtem keresni kalózomat a keletiben. Nem jött össze, kámforrá vált.
Viszont megtettem azt, amit nem akartam, levelet írtam a mávnak. Vonat száma stb ... Érdeklődve várom a válaszukat.
Egy dolgot viszont megtanultam. A következő találkozásunk alkalmával nem fogok mosolyogni, még az első mondat elején lecsapok kettőt aztán meglátjuk. Mégsem marhák vagyunk egy vagonban. Vagy mégis?
Üdv.: Csavargó