Lehet csupán spontán hanyagság, vagy kétoldali muncus undurus nem tudom, de ez a levél is mint sok másik továbbítva lett a MÁV-Start kommunikációs igazgatóságára. A múlt héten az igazagatóságtól kaptam a kérést, hogy a beeső post-okat küldjem el nekik is, és Ők nem a sablon választ adják, hanem tényleg utánajárnak. Kíváncsian várom a fejleményt, de addig is egy kis szívet melengető történet a vészfékről a bácsiról meg az ekevasról.

Tisztelt MÁV-Start!
2007-10-31-én szerdán úgy gondoltam, hogy Intercityvel egyek Kaposvárra (17:00, Kapos IC). Már nem fogadott meglepetésként, hogy az Intercitynek beharangozott járművön pluszban rácsatolt iszonyatosan kényelmetlen kocsikban kell utaznom. Azt is megértem hogy emiatt csak 130Ft a helyjegy, mert hát ki merne többet elkérni érte, ha egy gyorsvonat is kényelmesebb. Az, hogy az IC-hez már a büfékocsi nem tartozik hozzá egyértelműen, szintén meglepett. A vonat kis késéssel érkezett Kaposvárra, be is mondták, hogy lassan odaérünk, mindenki elkezdett szedelőzködni. Találkoztam egy nagyon kedves öreg bácsival, aki 77 éves volt csípőprotézissel és bottal járt.

Az hogy volt nála egy 25 kilós ekevas (tényleg) a táskájában, csak később lesz érdekes. Kibattyogtunk az ajtóhoz, majd a vonat lassított és megállt, de peron sehol, odakint korom sötét. Tapasztaltabb utastárs mondta az ablakon kinézve, hogy messze vagyunk, beljebb kell állnia még a vonatnak, biztosan csak az állomás előtt pirosat kaptunk, így vártunk. Mivel nem mondták be sehol, hogy megérkeztünk, nem is aggódtunk. Amikor a türelmetlen fiatalok elkeztdtek leugrálni a töltésre a másik kocsiból, még meg is döbbentünk, hogy ezek itt a sínek között mit akarnak. Aztán a bácsika is türelmetlen lett és mondta hogy leszáll. Kinyitottam az ajtót, elindult lefelé, az alsó lépcsőfoknál elbizonytalanodott a nagy magasság miatt, ekkor az ajtó becsukódott és elindultunk. Gondoltuk sebaj, majd leszállunk az állomáson.
De a vonat már nem állt meg. Gondoltam keresek egy MÁV-ost a vonaton, hogy találjunk ki valami okosat, mert 3-an a fentiek alapján fennmaradtunk. Elindultam a vonatban előre, de a vonat egy idő után nem volt átjárható, nehogy már a 130Ft-os jeggyel utazó pórnép bemerészkedjen az igazi IC kocsikba. A MÁV-oskok persze azokban ücsörögtek mert az kényelmesebb. Mire visszaértem a bácsika már pánikba esett, és a vészféket szerette volna meghúzni, de mivel a tajga közepén voltunk próbáltam lebeszélni. Aztán egy utastárs, látva a vergődését az öregnek, csak meghúzta a féket. A vonat megállt, bemondtak valamit amit nem értettem, mert leugrottam, hogy integessek előre a hátrafelé jövő MÁV-osnak hogy itt van az esemény. De csak nem mozdult senki. Ekkor elindultam a töltésen a bokrok mellett előre, amit ők jólnevelten meg is vártak elől mozdulatlanul. Volt vagy 5 perc mire előre értem.
Elmeséltem nekik mi a helyzet, felírták egy fecnire a nevemet meg a címemet, amit a kérésükre megadtam, hogy ha emberünket meghurcolnák, ott legyek tanúnak. Hátramentek, közben azon tanakodtak, hogyis kell majd kioldani a vészféket, gondolom ez nem volt kérdés a vizsgán. Én végülis elballagtam a Kaposfői állomásra gyalog a sínek mellett, mert az ott volt közel. Bocs azoktól akik a fenti események hatására később jutottak a vacsorájukhoz. De nem értek pár dolgot.
Miét áll meg a vonat a töltésen?
Miért nem mondják be, hogy hahó Kaposvár, bármit is hisztek szálljatok le?
Miért indítják el úgy a vonatot, hogy senki nincs az utolsó 6 kocsi közelében?
Miért nem átjárható az egész vonat, és miért csücsül az összes MÁV-alkalmazott az elejében ?
Hölgyeim, Uraim, az nem jogosítja fel Önöket, hogy amiatt hanyagul végezzék a munkájukat, mivel nem kapnak olyan mértékű fizetést, amivel megelégednének.