MÁV utaspanaszok, késések, információk.

Új MÁV blog

Má' mér' nem ugrat le a kocsijával a rokkant a vonatról

2007. október 17. - georgejr
Éjlen az esélyegyenlőség. Kulturált hazánkban sajnos lehet beszélni róla, de csak beszélni, a valóság még sajnos messze van.

Bár nem vagyok az a megmondós-beírós fajta, de gondoltam tanulságos, elgondolkodtató történetem van.

Kollégámmal Bécsbe kellett utaznunk az elmúlt hét közepén egy 1 napos workshopra. A kollégám mozgássérült, és kerekes székkel közlekedik.
Szerencsére a MÁV Starttól megtudtuk, hogy ez nem okozhat nekünk problémát, csupán előre meg kell rendelni a segítséget, egy emelő berendezést a megfelelő vonathoz. Ehhez nem kell mást tennünk, mint egy a bécsi kiránduló jegyhez egy helyjegyet vásárolni (ahova nyilvánvalóan nem tud helyet foglalni egy mozgássérült, de ez most mindegy) avégett, hogy az előre leadott kocsiszám alapján tudják mind a magyar, mind pedig az osztrák kollégák, hogy mikorra és hova kell készülniük. Visszacsekkolnak, és mondják, hogy ne aggódjunk nekünk csak időban ott kell lenni ahol lenni kell.


Indulunk, megyünk a Keleti pályaudvarra, bennem bevallom némi izgalom, mert gyenge törékeny nőként nem tudok megemelni egy szép szál férfiembert székkel együtt. Oda megyünk ahova a jegy szól, és várunk. Aztán egy kis várakozás után, mivel nem jön senki elmegyek a forgalmi ügyeletre. Szólunk, ők szólnak tovább valakinek, és visszaküldenek a vágány mellé várni. Végül jön 3 ember, és közlik, hogy elromlott az emelő berendezés, de majd ők berakják az urat. Hát be is rakták. Gyorsan, fájdalommentesen, és bunkómód.

Szerencsénkre csodás osztrák vonaton utaztunk, kollégámnak a kocsiban kialakított hely, és én is a közelében tudtam ülni. Bécsbe érkezvén a pályaudvaron a korábban már megadott kocsinál, és ajtónál várnak a rámpás emelő berendezéssel, 15 mp alatt levesznek minket, megköszönik, hogy segíthetnek, és szép napot kívánnak.

Hazafele:
amint kilépünk a bécsi pályaudvaron a mozgássérült liftből (ami a vágányokhoz segít eljutni), odalép hozzánk egy úr (igen, ott várt minket!), kedvesen megkérdezni mi utazunk-e a Budapestre ezzel és ezzel a járattal. Mondjuk igen, erre megmutatja az utat, segít odamenni, és segít felszállni. Segít bejutni a kocsiba is, na de ez már egy magyar járat. A kerekesszéknek nem elég széles az ajtó, így hát a helyjegyünkkel az előtérben a wc ajtó mellett utazunk. Klassz. Az osztrák kolléga szomorúan kérdezi tud-e valamit még segíteni...

Hazafele előre gondolkodtam. Riasztottam férjemet, aki kijött elénk, és addigra odahívta már a leszedő embereket. A vonat megérkezett, beállt, de annál az ajtónál, ahol utaztunk ott volt egy lámpaoszlop. Itt bizony kerekesszékkel nincs leszállás. Tanakodnak mi legyen. Visszatolasson-e a vonat, vagy valahogy mással próbálkozzanak? Végül is megoldottuk, de azt a poént nem bírták magukban tartani a tisztelt urak, hogy má' mér' nem ugrat le a kocsijával a rokkant a vonatról... Férjem szerint volt még ennél jobb is, de nem akart vele kellemetlen perceket okozni a viszontlátás öröme közepette.

Tulajdonképpen nem lehet okom panaszra, mert végül is minden megoldódott. Csak azok a kis apróságok:
- minek a helyjegy, ha úgysem tudom igénybe venni a helyet?
- miért nem lehet kulturáltan mondani valamit, nem pedig úgy, hogy a kapanyél kiesik az ember szájából?
- miért nem fér be egy kerekes szék a magyar kocsifülke ajtaján?
- miért nem érzi az egész procedúrát az ember kellemetlennek kb. 250 km-rel arrébb, és miért érzi itthon megalázónak?

Na üdv, kellemes és sikerekben gazdag utazást mindeninek:
Termosztát

A bejegyzés trackback címe:

https://mav.blog.hu/api/trackback/id/tr68198430

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: special info 2018.03.13. 09:17:31

Mobil függetlenítés - Mobil Függetlenítés

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Réka ‎ · http://blog.rekafoto.com/ 2007.10.17. 08:57:34

Az ilyen paraszt 'kollégákat' raknám be kerekesszékbe mondjuk élete végéig, hadd próbálja mán ki, milyen lehet.

Újabb példa arra, hogy leginkább az emberséges hozzállás, a segítőkészség és a szolgáltatói szellem teljes hiányából fakadnak a gondok, a hasonló megalázó helyzetek, amelyek csakis az ilyen tahókat minősítik.

0xFFFF 2007.10.17. 11:04:00

Emberség ? ebben az országban ? Ugye vicc ?

Manyizga (törölt) 2007.10.17. 11:11:07

Megintcsak elmondom: az összes hibának, problémának, késésnek ami a MÁV-nál előfordul nincs következménye.
Ezért olyan a "szolgáltatás" amilyen.

Mivel ki nem rúgnak senkit ha hibázik is, maximum egy "elnézést kérünk" levélre futja, hát úgy viselkednek, ahogy nekik jól esik... :(

báró Csekonics 2007.10.17. 11:23:02

Múltkorában valahol csináltak olyat, hogy teljesen egészséges lábú emberek 'kipróbálhatták' milyen is pár percre kerekesszékben ülni, úgy közlekedni pár métert, rámpán felküzdeni magukat (mármint a magyar módra BMX ugratópálya-meredekségűeken).
Meg még pár olyan dolgot, ami járó embernek teljesen természetes, de kerekesszékben már rögtön 'kaland'.
Lehet, hogy a t. (nem tisztelt, hanem tahó) vasutas urakat (mág kirúgásuk előtt) be kellene iratni egy ilyen kis tréningre...

Kitalátor (másként) gondolkodó · http://kitalator.blog.hu 2007.10.17. 11:53:13

Nemcsak akadálymentesítés létezik. Van nyomorék-mentesítés is: href.hu/x/3qfb

blr 2007.10.17. 13:56:25

Nem kell kerekesszék ahhoz, hogy "kevés legyen" az ajtó. Életem legnagyobb bűvészmutatványa volt egy hátizsákkal, egy sporttáskával a kezembe venni a féléves gyereket, összecsukni a babakocsit, és ezzel az egésszel eljutni az első kupéig, mert a babakocsi nem fért be az ajtón. És nem egy hatalmas, fullextrás babakocsiról beszélek, hanem egy egyszerű, 30e forintos darabról, amihez még gyerekülés sem volt. (Mivelhogy általában vonattal utaznánk, de többet egyedül ezt nem kockáztattam meg, amíg a gyerek nem kezdett járni.)

flimo13 2007.10.17. 17:00:34

Ha jól olvasom osztrák kocsin elfoglalta a kerekesszékes helyet, ergo nem értem, mi is a baj a helyjegy szükségességévelkifele úton.

A helyjegynek meg gyanítom inkább pótjegy a neve, amiben benne van a helybiztosítás ára, ami belföldi IC-re az 520-ból talán 150, ha van. Én se kérhetek olyan jegyet, amiben nincs helybiztosítás, mer'hogy állni fogok, vagy a büfében sörözök végig. Ez is valahol az esélyegyenlőség része, csak a másik oldalról. Az sem elképzelhetetlen, hogy van mozgássérült, aki az utazás idejére kiül a székéből. Nomeg az emelőaparat kiállítása se két fillér.

A fülke ajtaján meg valszeg azért nem fér be, mert régi szar kocsik lettek átépítve IC-kocsiknak, és akkoriban még kevésbé érdekelt ilyesmi bárkit is. Én is elég érdekesen szállok fel néha csomagokkal a jó öreg gyorsvonatos kocsikra.

Gobbihilda 2007.10.17. 19:38:07

Csatlakozom azokhoz a hozzászólásokhoz, amik ajánlják a "humorkodó" embereknek(?), próbálják ki egy kicsit a kerekesszéket, és a benne eltöltött életet. Lehet, utána már nem lesznek ilyen "poénok".
Amúgy kár, hogy nincs a MÁV-nál szemlyi azonosító kitűzve a ruhára, mert alighanem a vicces kedvűek kapun kívül találhatnák magukat, ha ez az ország nem volna "követkzmények nélküli ország". (Copyright by F.T.)
Valószínűleg én, miután lesegítették a munkatársamat a vonatról, úgy verem orrba őket, hogy nem kell kinyissák a másik oldali ajtót a leszálláshoz...
Bécs kontra Budapest? Nos, az a véleményem, ennyit tesz - politikamentesen - a negyven plusz 9 év kommunista szemlélet. Sajnos, amíg ennek a gyökerét nem irtják ki, addig számítani lehet az ilyen és hasonló kaliberű "beszólásokra".

Peti817172M · http://peti817172m.atw.hu 2007.10.17. 22:05:26

Szia blr

Talán könnyebb lett volna a dolog, ha először beviszed a gyereket a fülkébe, becsukod a fülkeajtót, majd kimész a babakocsiért meg a csomagokért. Mondjuk nem tudom, manapság mennyire biztonságos akár pár másodpercre is magára hagyni a gyereket, de gyanítom nem egyedül utaztál a vonaton :)