2 rövid, de annál velősebb sztori G-től.
1.
Elvira.wap-on megnéztük a menetrendet. Szabadifürdőre szerettünk voln eljutni. Biztos, ami biztos, jegyvásárláskor rákérdeztem, h tutira megáll-e a vonat Szabadifürdőn (netes/wapos menetrenddel kapcsolatban bőven volt negatív tapasztalat korábbról). Muki elővett egy vaskos könyvet, és néhány perc után közölte, h igen. Nekem mondjuk nagyon úgy tűnt, h csak céltalanul lapozgatott, ezért újabb megerősítést kértem, és kaptam is. Mondanom sem kell, hogy bután néztünk, amikor a vonat Siófokig robogott velünk. nem tudom, h a pénztáros, vagy a vezető hibzott, de gáz.
2.
Legjobb: Gödről hazafelé szintén wap-on kinéztem egy járatot. Állomásra kiérve a jegypénztárnál közölték, hogy ilyen nem létezik. Még fél órát vártam a következőre, de nem is ez a lényeg, hanem, h amikor konszolidáltan meg mertem említeni, h a wap szerint viszont létezik a járat, majdnem az anyámba küldött el üvöltve a nő, az utasok részmisztgetésében segítségére siető (Nem tudom mi egyébért ült a bódéban egyébként) kollégájával egyetemben. Félelmetes. Esküszöm, mintha csak arra vártak volna, h valaki csak szellentsen egy gyanúsat, és nekitámadhassanak.
