Boglárka postja felvet jópár kérdést, ami már érik egy ideje.
Miért nem viselnek a vonaton dolgozó kalauzok azonosítószámot, vagy név táblát?
Miért nem mennek előbb át egy pszichológiai alkalmassági vizsgán, ne adj' isten egy IQ teszten?
2007.aug.12-én, vasárnap a 11.28-kor Miskolcról induló 507-es járatszámú IC-vel szándékoztam utazni Bp-re az 1 éves kislányommal. Gyerek, 1 nagy sporttáska, 1 összecsukott sportbabakocsi. Asszony legyen a talpán aki ezzel fel tud szállni, ezért férjem kijött, feltenni minket a vonatra. (Az öcsém meg Pesten kijött elénk.) 11 óra 24-kor a vonat még sehol nem volt. Jelzem, Miskolcról indult, nem jött sehonnan. Kb. 3 percet állhatott az állomáson, megkerestük a szám alapján a kocsit, abban középtájon a helyünket, a férjem felrakta a sporttáskát és a babakocsit a csomagtartóra, adott egy puszit és elindult lefelé. De nem volt elég gyors, a vonat elindult. A vészféket nem mertük meghúzni, mert sejtettük, hogy azért büntetés jár, ezért gyorsan megkereste a kalauzt, aki finoman szólva nem volt készséges, sőt ellenszenvesen viselkedett, közölte, hogy legközelebb Füzesabonyban tud a férjem leszállni. Hiába kértük, hogy adjon egy igazolást, hogy ha már így jártunk, visszafelé ne kelljen jegyet vennie, közölte: nem, és hagyjuk őt békén. Amikor kérdeztem a nevét vagy valami azonosítószámot, akkor úgy nézett rám, mint egy anyagyilkosra, mondván, én nehogy már rá hivatkozzak!
Tanúnk a fülkében velünk utazó fiatalember (megvan az elérhetősége), aki szintén nem hallotta, hogy bemondták volna a vonat indulását. Tény: a vonat késve állt be, késéssel indult, hiszen már Füzesabonyba érve 10 perc késéssel érkezett, amit Pestig szigorúan tartott is (azért arra ügyelt, hogy a negyedórát ne lépje túl).
Kárunk: a visszafelé jegy a férjemnek Füzesabonytól Miskolcig 900 Ft (mivel IC volt a következő is), a munkából való késése, és ráadásul persze a parkolójegye is lejárt autónknak az állomás előtt, hogy nagyobb legyen a bosszúság.
Mindez amiatt, mert valaki miatt csak késéssel állt be a vonat és lusták voltak a hangosbemondón keresztül tájékoztatni a vonat indulásáról. Ritkán utazunk vonattal, de azt hiszem ezek után egyáltalán nem fogunk. Jól esett volna, ha a kalauz nem tetézi szerencsétlenségünket bunkóságával. Közölte, hogy a felszállásra volt idő. Csakhogy ez nem busz vagy metró, hogy felugrok és kész.
B. Boglárka