A Magyar Demokrata konzervatív hetilap levelezésében találtam egy olyan irományt, amely néhány téma végiggondolására késztetett.
Semmiképpen sem tudom tudomásul venni, hogy az úgynevezett reklámszakma – üdvösnek semmiképpen sem nevezhető tevékenysége során – lábbal tipor minden nyelvtani és fogalmazásbeli szabályt.A menetrenden lévő jövő... talán azt is jelentheti, hogy a jövőben nem lesz menetrend, hiszen azon nyugszik a jövő... Szabó Miklós nagyon jól összekapcsolta a két szlogent: a hosszabb búcsú lehetőségét talán a "később is jön vonat" optimista kijelentéssel lehetne lefedni... rosszmájúan és a napi tapasztalatok szerint inkább azzal, hogy a jobban kihasznált szerelvények egy kis zavartól is sokat késnek, esély sincsen behozni a lemaradást. Így többet kell várni a vonatra, a búcsú hosszabb is lehet és a menetrend is felejtős.
Teljes fogalmi zavarba kergetik azt, aki a találmányaikat megpróbálja értelmezni.
Két példámat a MÁV-nál láttam. Némelyik Desiro motorvonat oldalán ott fehérlik a felirat: Menetrenden a jövő.
Magyarul van, de nem értem. Megfogták a jövőt, mint egy (egyre kisebbedő) dobozt és rátették a hivatalos menetrendkönyvre?
A másik „kedvencem”, hogy az ütemes menetrend bevezetését a hosszabb búcsúzás lehetőségével reklámozzák. Mi köze a kettőnek egymáshoz? Az ütemes menetrend nem azért van, hogy tervezhetőbbé tegye az utazást és ezzel csökkentse az ott öltött időt?
A MÁV csodálatos managerei szerint ez jól van így.
Elődeik fejlesztettek, csodálatos műszaki alkotások maradtak meg a mai napig, melyek a maguk korában Európa-hírűek voltak.
Az utódok csak rombolnak, rombolgatnak! Ezt tanulták meg és azt, hogy „menetrenden a jövő”?
Mit várjon az ember olyanoktól, akik egyik nap zöldséggel kereskednek, a másik nap meg cementgyárat igazgatnak?
Selejtes korunk selejtes termékei!
Szabó Miklós, Bp.
tovább
