Váci állomáson szinte életveszélyes a leszállás az utolsó vagonokból. Kerekesszékkel, meg ne is utazzunk, hiszen a körülmények sajnos nincsenek biztosítva, pedig a charta, a törvény és az uniós jogszabályok is kötelezővé teszik ezt.
Már többször szerettem volna írni azzal kapcsolatban, hogy Vác állomáson rendszeresen lelóg a vonat a peronról, és a mai események cselekvésre is késztetnek.
Szob felől a vonatok szinte mindig a 3. vágányra érkeznek. Vegyük példának a 7:17-es zónázót, ami változó kocsiszámmal közlekedik: olyan 5 és 9 db közötti kocsit húz a mozdony. Megfigyelhető, hogy hét elején inkább rövidebb, és általában pénteken a leghosszabb, nomeg nyilván az a tényező is közrejátszik, hogy éppen hány kocsit tudnak egyáltalán összegereblyézni.
Ha a vonat hosszú, 1/2, 1, 1 1/2 esetleg 2 kocsi is lelóg a peronon túlra, vagyis a leszállók vagy előre mennek a kocsikon keresztül megkockáztatva ezzel, hogy esetleg fentmaradnak, és legközelebb csak a Nyugatiban tudnak leszállni + pótdíj, vagy leugorhatnak a zúzottkőre. Mivel a vágány ráadásul enyhe kanyarban húzódik itt, ezért az alsó lépcső térdmagasság fölött van, szóval elég balesetveszélyes mutatvány a leszállás. Mindez azonban jól láthatóan nem érdekli sem az állomási dolgozókat, sem pedig a vonatszemélyzetet; egyetlen egyszer sem vettem észre, hogy a jegyvizsgáló odament volna segíteni a leszállóknak, pedig láttam itt már hátikosaras nénikét leereszkedni, meg biciklist is leugrani kezében a bringával.
A legfelháborítóbb jelenetnek azonban ma voltam szemtanúja, illetve ezúttal résztvevője is. A mindkét ajtajával a peron nélküli részen megálló utolsó kocsiról ugyanis egy féllábú kerekesszékes akart leszállni. Szerencsére egy ugyancsak itt leszállt vámos (nem elírás: vámos, nem pedig mávos) valahogy levette a kocsijából kimászott mozgássérültet, leültette a zúzottkőre, majd elvette az általam leadott kerekesszéket, és segített neki visszaülni. Az egész procedúra -- az én megítélésen szerint, illetve az alapján, amit közben a mávnak címezve nekünk mondott -- rendkívül megalázó volt számára. Én közben azon gongolkodtam, hogy mi lesz, ha mindeközben a vonat elindul, a kanyar miatt ugyanis valószínűleg nem lehet elölről látni, hogy mi zajlik a hátsó kocsinál.
A kalauz az eseménynél nem volt ott, akkor láttam először, amikor egy-két perccel a vonat indulása után megérkezett az utolsó kocsiba, és kérte a jegyeket.
Idéznék a vasúti személyszállítási szerződésekről szóló 10/1997. (I. 28.) Korm. rendeletből, a máv régi üzletszabályzatából (mióta mávstart lett, azóta nincs neki ilyenje, de minek is, elvégre kit érdekel, hogy ez jogszabályi előírás lenne), illetve a Vasúti Személyszállítási Chartából:
4.§ (3) A vasúttársaság a megállóhelyeken a balesetmentes utaskiszolgálás érdekében gondoskodik ... b) a vonatok megközelítését segítő építmények (utasperon, aluljáró, felüljáró) létesítéséről.
115. KF. A jegyvizsgáló az utasok fel- és leszállásánál segítséget nyújt.
11. A mozgáskorlátozott utasok segítése
A vasútvállalatok alkalmazni fogják a közös gyakorlatot a mozgáskorlátozott utasok segítésének tekintetében, az európai vasúttársaságok által megállapított normák alapján. Ez vonatkozik az állomási segítségre irányuló tájékoztatásra, a vonatok le szállást és felszállást segítőeszközeire ill. az ott nyújtott segítségre, és a fedélzeti információra egyaránt.
Engedjétek meg, hogy feltegyem a Tornóczky Anitai kérdést. "És ezt így hogy?"
Fedup Sári
