Hmm egy ingázó szomorkodik. Mi pedig könyörgünk egy fotóért.
Nem kellett sokat várni arra, hogy a MÁV-START Zrt.-ről kiderüljön, mellélőttek a névválasztással. De akár úgy is fogalmazhatnék, hogy az egész csak parasztvakítás volt; egyik napról a másikra ugyanis nem szoktak csodák történni, és attól még, hogy egy cég nevet vált, nem lesz jobb a szolgáltatása marketingfogásnak is kevéske manapság, hála az egyre tudatosabb fogyasztóknak.
A korábban tisztább szerelvényekről, hatékonyabb működésről beszélő MÁV-START úgy tűnik, első lépésben inkább költség csökkent, és erre a legjobb mód az elővárosi járatok ritkítása. A Budapest Nyugati pályaudvarról Veresegyházon át Vácig tartó vonalon csúcsidőben eddig óránként két vonat közlekedett (egy személy és egy gyorsított). Múlt hét közepe óta a gyorsított vonatok nem járnak, azaz a reggeli és a délutáni csúcsban az eddigi két szerelvény helyett csak óránként egy közlekedik. Ez az ingázókat súlyosan érinti.
A járatritkításhoz kapóra jött a vállalatnak a hirtelen meleg. Az egész úgy kezdődött, hogy múlt hét közepén ezen írás szerzője a szokásos gyorsított járattal szándékozott hazamenni a munkából, de azt sehol sem találta. Ellenben az állomáson érte az egyel korábbi, minden állomáson és megállóhelyen megálló vonatot, amelynek már 15 perce el kellett volna indulnia. Később kiderült, a nagy meleg miatt Rákospalota Kertváros és Fót között járhatatlanná váltak a sínek.
Rövid tanakodás után megszületett a megoldás: Fótra és az utána következő (Csomád, Veresegyház, Erdőkertes, Örbottyán, stb.) településekre úgy juttatják el az utasokat, hogy Rákospalota Újpestről elküldik a vonatot egy másik vonalon Vácra, majd onnan vissza Fótig (a járat megszokott útján). Az Újpest és Fót közé eső Alagi Majorra pedig pótló buszokkal viszik el az utasokat utóbb kiderült, mindenki jobban járt volna, ha a teljes vonalat buszokkal fedik le (ha más nem, ilyenkor együttműködhetnének a Volánbusszal).
16:20 körül indult el a vonat, és nem sokkal 17 óra után meg is érkezett Vácra (az írás szerzőjének ekkor már otthon kellett volna lennie). Ott átszállították az utasokat egy másik, jóval melegebb és oxigénhiányosabb szerelvényre (valószínűleg a napon állt, zárt ablakokkal), amely hivatalosan 17:23-kor, gyakorlatilag 17:30-kor indult el Fót irányába. Jó pont a MÁV-nak, hogy a kalauzok ásványvizet osztottak a kiszáradt utasoknak, bár rontott valamit az élvezeti értékén, hogy tea melegségű volt (30+ fokban meleg ásványvizet inni rosszabb mint szomjazni).
Már-már úgy tűnt, minden rendben, aztán Váchartyán után hirtelen lelassított a vonat, és legalább 20 percig séta (gyalogos mértékben) tempóban haladt. Majd egyszer csak az összes utas az ablakoknál termett, és előkerültek a fényképezők. Merthogy kigyulladás közeli állapotba került a mozdony, ami onnan látszott, hogy elkezdte ontani magából a füstöt szerencsére hátul volt, így a kocsikba nem jutott belőle. Végül valahogy eljutott Örbottyánig, ahol persze el kellett hagyni a szerelvényt. 20 perc után, egy "rendkívül szimpatikus", "halkszavú", "intelligens" tekintetű, tetovált, számozott pólós, kopasz úriembertől tudták meg a várakozók, hogy elindult egy másik vonat értük. Az információt mobiltelefonon szerezte, merthogy - bár az állomás személyzete is tudott róla - nem merték bemondani a hírt. Végül 30-35 perc várakozás után ismét vonaton ültek az emberekâ026 persze az öröm nem tartott sokáig.
Alig hagyta el a vonat Örbottyánt, már meg is állt, majd hátra arc, mondván, nehogy már ott maradjon az a szerencsétlen, lerobbant vas, elbírja húzni a mozdony azt is. Természetesen az összekapcsolódás nem volt problémamentes, bő fél órába telt.
Ezután már csak egyszer állt meg a vonat két megálló között, kb. 5 percre, amúgy szépen haladt. Veresegyházra 19 óra 45 perckor futott be! A látvány: egy vonat az állomáson, egy mögötte nyitott ajtókkal. Hála ugyanis az egyvágányos rendszernek, a szembe jövő járatok nem tudtak haladni, várniuk kellett (igen, szembe jövő járatok, ezek szerint mégis járható volt az a sín). Az egyik hozzávetőleg egy órát pihent Veresegyházon, mivel a kapcsolódást és vontatást is meg kellett várnia (ez vajon nem ért volna rá éjszaka?). Mondanom sem kell, majdnem tapsvihar tört ki a várakozók körében. Persze a többség tapsolás helyett anyázott.
A történet ezzel lezárult, a gyorsított járat viszont azóta sem közlekedik a már említett vonalon, pedig már elmúlt a sínolvasztó meleg. A MÁV továbbra is az időjárásra hivatkozik, és â01Eviszavonásigâ01D ritkította a járatát, így az eddigi két szerelvény helyett csak óránként egy közlekedik.
Ezzel csak az a gond, hogy az utas, aki megvásárolta a havi bérletszelvényét, teljesítette a kötelességét a MÁV és a közötte fennálló jogviszonyban. A cég ezt vajon milyen alapon rúghatja fel? Mert az, ha a menetrendben szereplő vonatokat egyszerűen â01Eszüneteltetiâ01D, a MÁV részéről szerződésszegés. Az utasok nem keveset fizetnek azért havonta, hogy munkába járhassanak (és ebből térítsék meg a munkába járás költségeit micsoda összefüggés , nem beszélve a rengeteg adóról), ezért a vállalatnak kötelessége lenne biztosítani a feltételeket. Erre azt mondják, hogy közlekedhetnek az utasok a megmaradt járatokkal. Nos, valóban nincs más választásuk, de még azok se pontosak, kimaradnak, késnek. A héten egyik reggel az a szerelvény, amellyel az írás szerzője utazott, nemcsak a két gyorsított, hanem az előző személyvonat utasait is szállította (összesen 3 azt megelőző járat maradt ki) még állóhely sem akadt sok. Ez, vagyis a 4 vonatnyi ember egy járaton vajon miként fér össze a sínkíméléssel?
A MÁV telefonos ügyfélszolgálatán nem tudnak információt adni a menetrend helyreállásáról. Majd visszavonják, ha rendbe jöttek a sínek (maguktól valószínűleg nem fognak bár talán nincs is bajuk, hiszen közlekednek rajtuk vonatok). Egyébként az ügyfélszolgálat szerintük igény sincs a gyorsított járatra. Itt meg kell jegyezni, napközben valóban fölösleges, viszont reggel és este elengedhetetlen lenne, akkor rengetegen utaznának (azokban az időszakokban már meleg sincs annyira, hogy ne bírnák a sínek az óránkénti két vonatot). Elég mókás, hogy korábban délután már kettő után is járt a gyorsított járat, de 19 óra után, amikor valószínűleg a legtöbb embernek szüksége lenne rá, már nem (a munkaidő sok helyen 18 óráig tart).
Lehet, hogy nem MÁV-START-nak, hanem MÁV-STOP-nak kellett volna elnevezni az új személyszállítási üzletágat?
Szerző: Egy ingázó
