Egyébként íme Balage tortúrája. Édes.
Szia!
Ez a remek kis történet csütörtökön (07.05) történt velem... Gondoltam egy nappal hamarabb leutazom Győrbe, ha már úgy sincs semmi fontos dolgom pénteken. Ez gyakran elő is fordúl. A biztonság kedvéért 7-re ki is értem szeretett kelenföldi máv állomásunkhoz. A 19.25-ös EuroCity vonattal vagy az utána lévő 19.30-assal szándékoztam volna menni, de inkább az előbbivel mert arra olcsóbb a pótjegy.
No látom nagy a sor, mondom basszus, nem létezik hogy ennyien akarnak este 7kor utazni. Mint tudjuk van 5 pénztár, amiben jó esetben is kettő szokott nyitva lenni, de valamikor csak egy. Persze furábbnál furább alakok ülnek az ablak másik oldalán, jó esetben el is végezték a 8 általánost. Végülis csak írni és olvasni kell, néha számolni is. No de nem ez a fontos.
19 óra 5 perckor beálltam a sorba, úgy kb 7-en 8-an lehettek előttem. Várok 5 percet mind két sorban ugyanazok a személyek állnak az ablaknál mint mindig. Tellik-múlik az idő, az emberek nagyon de lnagyon lassan haladnak. Mondom ez nem létezik még a végén lekésem a vonatot. 7 óra 20kor a másik sor ablakánál még mindig ugyanaz a csaj állt, mint amikor éreztem. Számomra egyszerüen hihetetlen volt. Már két pénztáros volt ott, az emberek idegesek, ezek meg nem voltak képesek kiadni neki a jegyet. És nem az vbolt a baj, hogy sokat vásárolt, hanem egyszerüen egy fiatal képzetlen hülyegyerek volt a pénztáros aki talán most látott életében először pénztárgépet.. Már mindenki ordibált, meg perrel fenyegetőzött stb. A hangulat kezded a tetőfokára hágni. Én persze egyre idegesebb lettem mert még távol volt az ablak és egy csomóan átjöttek olyan dumával hogy mindjárt megy az utolsó vonatom stb stb.. Aztán 7 óra 25-kor amikor ment el már az EuroCity oda értem az ablakhoz és szembe találtam magam a problémával. Hogy mi volt? Természetesen egy leépülő félben lévő szenilis öregasszony, aki szintén most láthatott először számítógépet. Hogy honnan tudod? Onnan hogy 4 perc alatt sikerül kiadnia nekem egy osztálykülönbözeti jegyet + 1 pótjegyet. Az első 3 percben nyomkodta a számítógépet értetlenül, majd amikor már kezdtem vele idegesen beszélni hátra szólt, hogy jöjjön már valaki segíteni neki, mert nem tudja, hogy hogyan kell kiadni az ingyenes pótjegyet. Mondom ezt nem hiszem el, akkor adjon egy sima másodosztályut, csak siessen már mert a második vonatomat is lekésem miatta. Erre felkapta a vizet hogy mit képzelek én, meg hogy hogyan gondolom, hogy az utolsó percben állok ide a pénztárhoz és veszem meg a jegyet. Aztán közöltem vele a tényeket, hogy 7 óta itt állok, csak ő olyan szerencsétlen hogy ez alatt az idő alatt talán 10 embernek sikerült kiadni a jegyeket. Aztán dühösen hozzámvágta a jegyeket, hogy örüljek az első osztálynak. Ezek után kénytelen voltam pár szóval elküldeni melegebb éghajlatra és rohanni a 30-as vonat után, ami természetesen az utolsó vágányról indult, és 10mp híján el is értem. Hű de jó volt. Köszönöm MÁV.
A pláne ezek után jött, amikor komáromnál előjött a megint állunk vazze effektus. 10-15 perc után kinézek az ajtón, látom előttünk áll a már említett Eurocity, körübelül 10 méterre... Nem tudom hogy ez normális e, hogy ilyen közel mentek a vonatok egymáshoz, de nem hinném... Aztán szép lassan kb 10-el elindultunk a komáromi állomásra, aholis megint álltunk vagy 20 percet. Természetesen senki nem tudott semmit, csak hogy majd valamikor beérünk (ezt a kaller mondta). Aztán az 1 órás utat végül sikerült megtenni 2 óra alatt. Közben meg a barátnőm az állomáson szétfagyott, ahol mellesleg szintén nem tudtak semmit a késés okárol, csak annyit hogy 20 perc múlva jövünk, amire azt válaszolta hogy még Komáromnál vagyunk, hogy érnénk oda, erre a válasz csak annyi volt, hogy akkor majd 25 perc lesz. Jó hogy van pontos utastájékoztatás...
Megint csak köszönöm a MÁV-nak ezt a remek utazást.
Ja és mellesleg baszhattam a pótjegy árának a visszatéritését, mert ráfizettem hogy első osztályon utazhassak cserébe az ingyenes pótjegyért, de hát így meg nem volt mit visszatériteni. Khhm. Remek...
Egyébként nem tudom hogy mások hogy vannak ezzel, de én azt figyeltem meg az elmúlt évek során, hogy Győrbe általában pontosan megérkeznek a nemzetközi vonatok, csak aztán magyarországon szépen lassan elkezdenek késni a vonatok. Ez a távolság függvényében egyenesen arányos... Érdekes hogy a Berlinből vagy Zürichből érkező vonat képes időben megérkezni még győrbe, ami valljuk be minimum 1000km, aztán az utolsó 100-on magyarországon 10-15 percet simán összeszed...
Bocsánat ha hosszú voltam, de ez már érett! :)
Üdvözlettel: Balage
Amúgy a mi kedvencünk az amikor a kedves jómunkásember pénteken veszi meg a jegyét és persze, hogy Budapesten és számlát kér. És persze szerencsétlen pénztáros jó esetben ha kap egy névjegyet, amiről leírja a dolgokat, ha nincs mák, akkor gebasz. Akkor jon a hosszú artikulált anyázással fűtött cégnév és telephely bemindás (+3 perc).
Szánalmas. XXI. században még mindig kézi számlatömbökkel machinálnak. (Egyébként ezekkel lehet a legkönnyebben visszaélni) Hahó! már Juliska néni a közértben is nyomtatja a számlát, pedig csak a lányával dolgoznak.
Amúgy a mi kedvencünk az amikor a kedves jómunkásember pénteken veszi meg a jegyét és persze, hogy Budapesten és számlát kér. És persze szerencsétlen pénztáros jó esetben ha kap egy névjegyet, amiről leírja a dolgokat, ha nincs mák, akkor gebasz. Akkor jon a hosszú artikulált anyázással fűtött cégnév és telephely bemindás (+3 perc).
Szánalmas. XXI. században még mindig kézi számlatömbökkel machinálnak. (Egyébként ezekkel lehet a legkönnyebben visszaélni) Hahó! már Juliska néni a közértben is nyomtatja a számlát, pedig csak a lányával dolgoznak.
