No comment:

Tisztelt Cím!

Örülök, hogy rátaláltam erre a blogra. Történetem lehet, hogy kicsit hosszú lesz.

Kezdem az elején. Rutinos vonatozó vagyok, kb 7éve szinte minden hétvégén ingázás Bp és Miskolc között. Ez év májusáig nem igazán volt panaszom az IC-re ezen a vonalon (lehet, hogy szerencsés voltamJ). Az utóbbi időben viszont rendszeres a késés. Ami annyira nem is gond, megszokja az ember, türelemmel viseli, egy ideig. Ez pedig múlt hét péntek (2007. június 22.) volt. A 13:35 Rózsa Intercityre volt jegyem. 10 perccel indulás előtt értem oda, nem hallottam, hogy bemondtak volna bárminemű késést a vonalon. (ez később lesz érdekes). A vonat rendben elindult, elég lassan haladt, de mint már mondtam, május eleje óta rendszeres a késés, szóval szokásosan utaztunk, egészen Tura állomásig, ahol megálltunk. Kb 20 perc után mondta be a kaller, hogy előre nem látható ideig állni fogunk forgalmi akadály miatt. Pénteken kb 30 fokban, hőségriadó kellős közepén egy kissé elhagyott pályaudvaron „álldogáltunk”. Szerencsétlen kalauzok rohangáltak az állomás és a vonat között, de nekik is csak annyit sikerült kideríteni, hogy vezeték szakadás miatt állnak a vonatok Hatvan és Hortcsány között bizonytalan ideig. Az utasok, így én is, egész jól viseltük ezt az egészet, a klíma is ment. Délután 4 órakor indult el a vonat Tura állomásról (fél 4-re kellett volna Miskolcon lennie) Hatvanig, ami kb 10 percre volt, hogy ott egy dízel mozdony áthúzzon minket a leszakadt vezeték alatt. (Nem értem, hogy miért kellett erre másfél órát várni erre.) Szóval kaptunk egy dízelt, aminek annyi volt csupán a hátránya, hogy lassú volt és nem ment miatta a klíma, de haladt! Nem tudom, mennyit zötyöghettünk így időben, helyileg Vámosgyörkig azt hiszem, ahol visszakaptuk a villanymozdonyunkat és ismét volt klíma. Mindent összevetve 17:55 körül érkeztünk a Tiszai pályaudvarra a 15:34-es eredeti érkezés helyett. Ez majdnem két és fél óra késés. A kisebb fajta tortúra után indultunk a pénztárhoz a helyjegyünk megtérítése végett. A „kedves” kisasszony közölte az információs pultnál, hogy az időjárási viszonyok miatt nem kapjuk vissza a pénzt (arra próbálta fogni, mert fogalma sem volt) Közöltük vele, hogy délben nem villámlott, ugyanis azt is megtudtuk Tura-i tartózkodásunk idején, hogy délután 1 óra körül szakította le egy mozdony a vezetéket. Ezek után jött azzal, hogy az nem a Máv hibája. Egy pár felháborodott utassal együtt nem hagytuk annyiban, persze nem az 520 ft-os jegyár miattJ, és mentünk a forgalmi tiszthez. A tiszt közölte velünk, hogy ő itt most a legmagasabb ember és azt az utasítást kapta, hogy nem lehet visszaadni a jegy árát, mert nem a máv hibája és hogy ők a keletiben bemondták, hogy 20-30 perces késés várható. Mivel ők ezt megtették, nem érdekes hogy utána még két órát vagy két napot késik a vonat, ez a szabályzat. (És most itt kanyarodnék vissza az elején leírtakra, hogy én 10 perccel vonatindulás előtt érkeztem és nem mondták be, amíg a keletiben állt a vonat). Írhatunk a panaszkönyvbe, ez az egyetlen, amit mondani tudott. Én megtettem, többen utánam is, de gondolom kevés sikerrel. Majd kapok egy hivatalos választ 15 munkanap múlva, cikkelyekre szedve a máv szabályzattal.

Köszönöm, hogy elolvasta.

Üdv,

H.Szilvia