A kissebb állomásokon, nincs 2-3 pénztár, jó esetben egy. Mivel a pénztárban is emberek dolgoznak, akiknek jár az ebédszünet így teljesen normális egy emberes pénztár esetén, hogy 20-25 percig zárva tart. Az is maximálisan korrekt, hogy tájékoztatják az utasokat, hogy ebben az esetben a vonaton pótdíj nélkül válthatják meg a jegyüket. Az viszont elég gáz, hogy erről sem a központ sem a jegyvágók nem tudnak. Jó itt nyilván újoncról volt szó, de akkor is. Hány ember szívhatott már meg ilyet? Jó lenne, ha legalább a forgalomirányítás, vagy egyéb illetékesek tudnának ilyesmiről. Másik kérdés, ami bennem felmerül: ilyen esetben lehet információt kérni a "központtól", de késés és egyéb nyalánkság esetén hirtelen eltűnik a mobil?
Kedves MÁV-blog!
A legutóbbi (03.18) hazautazásom egy rövid részletét szeretném veletek megosztani, remélem tanulságos lesz.
Többek között Bicskéről utaztam volna Győrbe. 13.10-kor sikerült kijutnom a bicskei vasútállomásra. Pont négy percem volt, hogy a vonatot elérjem, és pont 5 perce kezdődött meg a pénztárban ülők ebédszünete, így hát a vonatjegy megvételére a vonaton kerül majd sor - gondoltam. A bicskei állomásról azt érdemes tudni, hogy a pénztárakban ki van téve egy A/4-es papír, amin az áll, hogy 13.05-13.25-ig a pénztár zárva van, és a kedves utas pótdíj nélkül veheti meg a jegyét a kalauztól. Már elég régóta utazom ebben az időpontban azzal a gyorsvonattal, ami 13.15-kor indul Győr felé, és eddig még nem volt gond.
A vonaton elfoglaltam az ülőhelyem (már ez is elég szokatlan volt...), és úgy Tata magasságában oda is ért hozzám a kalauz páros. Mindketten ifjak, ifjúi lendülettel. Igazából már akkor gondoltam, hogy nem lesz ez sima ügy, amikor a mellettem levő úr nyugdíjas igazolványát valami spéci nagyítóval nézték meg, és legalább három percet tököltek azzal, hogy vajon érvényes-e. Amikor rám került a sor, akkor a páros hölgy tagjának mondtam, hogy legyen szíves, és adjon egy diákjegyet Bicskétől Győrig. Ő ránézett a társára, hogy ugye van Bicskén jegyárusítás. A fickó rutinosan a telefonjához nyúlt, egyből hívta is forgalomirányító központot. Amíg beszélgettek, addig közöltem a leányzóval, hogy Bicskén ilyenkor menetrend szerint zár a pénztár, ki is van írva az állomáson. De kettőjük közül neki volt kisebb a hatásköre, úgyhogy kár volt a szóért. Közben a srác befejezte a telefonbeszélgetést, majd közölte, hogy Bicskén nyitva volt a pénztár, a jegyem 915 ft lesz, plusz 2000ft pótdíj. Mindezt teljes bizonyossággal állította, meggyőződve arról, hogy én bizony olcsó trükkel akarok bliccelni. Nos, akik ismernek azok tudják, hogy belőlem pénzt kihúzni nem lehet. Az ifjú kalauz nem ismert...
Közöltem vele, hogy a menetjegy megfizetésére hajlandó vagyok, viszont ezen felül nem lát tőlem egy fillért sem. Erre persze az volt a válasz, hogy ő most beszélt a központtal, és őszerintük volt pénztár. Aztán elkezdődött egy jó pár percen keresztül tartó szócsata (hozzáteszem emelt hangon, de kultúráltan), aminek a fő elemei azok voltak, hogy az ő telefonbeszélgetését rögzítették, ő valóban a központtal beszélt, és ebben az esetbe nem tehet mást. Az én válaszom ezekre az elemre nagyjából annyi volt, nem érdekel kivel telefonált, a pénztár zárva volt, és biztos vagyok benne, hogy még elég sok mindent tehet.
"Beszélgetésünk" csúcspontján a kalauz a talonból az egyre magasabb értékű lapokat kezdte előszedni, és úgy gondolta, hogy a rendőrséggel való fenyegetőzés lesz az adu ász. Bevallom azért a lelkem mélyén nem akartam a napom hátralevő részét a győri rendőrőrsön eltölteni, de itt már nem futamodhattam meg. Közöltem vele, hogy több pénzt akkor sem fognak tőlem látni, ha a légierőt hívja, ugyanis egy kicsit komolyabb utánajárással ki fog derülni, hogy nekem van igazam. És ekkor bekapcsolódott a beszélgetésbe a mellettem levő úr is, aki szerint igazán békén lehetne engem hagyni. Majd a szomszédos széken ülő idősebb hölgy is a védelmemre kelt, hogy "miért nem lehet hinni a szegény fiatalembernek". Ez, mint utóbb kiderült kisebb lavinának bizonyult, mert kissé távolabbról már olyan hangok jöttek, hogy "köcsög MÁV-os, miért kell az utasokat baszogatni?!", meg "Biztos kell a pénz végkielégítésre!". Ekkor elkezdte fegyelmezni az utasokat, ami szerintem nem a legjobb húzás volt, de addigra már a kalauz srác lelkesedése és magabiztossága is kezdett kicsit alább hagyni. Kínjában már azt mondta, hogy mindjárt itt van Komárom, száljak le, vegyek jegyet, és csináljak amit akarok. Be kell vallanom: meginogtam. Ha ugyanis leszállok, akkor olcsóbban jutok haza. De akkor oda az erkölcsi győzelem, márpedig itt most már igen nagy volt a tét. Emeltebb hangon közöltem vele, hogy állok a rendőrség elébe, de addig nem állok vele szóba, amíg nem beszél személyesen a bicskei állomással. Közben megérkeztünk Komáromba. Amint leszállt a kaller láttam, hogy a telefon a fülén van, és nagyon intézkedik. Itt két lehetőség volt: 1. hívja a zsarukat. Ebben az esetben a győri rendőrök visznek be, ami nem baj, mert Győrben azért otthonosan mozgok. 2. a "központot" hívja, aminek sűrű bocsánatkérés lesz az eredménye.
A vonat elhagyta az állomást, kis idő múlva megérkezett a kalauz. A következő párbeszéd zajlott le kettőnk között:
- Újra felhívtam a forgalomirányítót, elmondtam neki, amit ön nekem, és abban egyeztünk meg, hogy kiadhatjuk a jegyét pótdíj nélkül, és az elnézését kérjük.
- Semmi probléma, mindenki tévedhet.
- 915 ft lesz. Láthatnám a diákigazolványát?
Így hát 915ft-tal szegényebben, de egy erkölcsi győzelemmel gazdagabban érkeztem meg Győrbe.
És mi az igazán elgondolkodtató? Az, hogy tulajdonképp a srác nagyon jól csinálta. Nagyon sokan kifizették volna a büntit, és ez szerintem roppant dühítő. Nagyon sokan nincsenek felkészülve arra, hogy meg kell védeniük magukat az igazságtalansággal szemben, és ha ilyen történik velük, akkor fizetnek, mintha tényleg hibáztak volna. De talán ez sem tart örökké.
kristóf