Szarvasról Budapestre csak gyorshoz van a csatlakozás ellenbe visszafelé csak IC-re. Így finoman rákényszerítik a szarvasiakra a helyjegyet. A hétvégi közlekedés továbbra is káosz. Olvasónk hangulatára rá is tett a kalauz, aki hencegve különböző hasonlatokkal fűszerezve kiemelte, hogy ekkora tömegben két kocsit ellenőrízni már tényleg elhivatottság. Tényleg nem semmi, ez a munkája. Ha külső körülmények miatt nem tudja ellátni ne hencegjen vele, hergelve az utasokat.
Üdv!
Mint azt, már a 'vasárnapi tömegnyomor' post hozzászólásaiban írtam, megírom én is aznapi történetem, ami szinte teljesen egyezik a másikkal, azonban egy-két dolgot még megemlítenék, illetve csatolok pár képet.
A történet ugyanaz, mint a másik postban, csak ez a 2 órával korábbi vonatról szól (15:47-re ér Keletibe), vagy akár a tavalyi írásomban (http://megintallunkvazze.blog.hu/2009/06/05/keleten_a_helyzet_7). Harmadik éve járok hetente Pestre Szarvasról (Mezőtúri átszállással). Az első két évben minden hétvége oda-vissza állva telt. Nem tudom mások hogy vannak vele, de engem borzasztóan bosszant, nagyon felmérgel, hogy végig kell állni a vonatot ennyi pénzért. Idén szeptembertől már azért 80%-ban ülünk, de ez a vasárnapi eset felsértette a régi sebeket.
Szarvasról csak a gyors vonatokhoz van csatlakozásunk (hazafele meg csak IC-hez.....ami jó, csak így rákényszerítenek minket plusz 400 forintra), így nálunk nem létezik az az opció, hogy "ha ülni akarsz, menj IC-vel". Persze várhatunk Mezőtúrón 1 órát, de kinek van ehhez kedve, türelme, ideje, stb.
Tehát a történet ugyanaz, még abban is, hogy ez a vonat is meglepően pontosan érkezett (sosem szokott), és tényleg alig tudtuk magunkat felszuszakolni az utolsó kocsiba, ami első osztályú kocsi volt, de végülis teljesen mindegy, mert ott is dugig volt a folyosó utasokkal. Igazából valahogy éreztem, hogy ez lesz, mondtam is szegény barátnőmnek még indulás előtt - aki mozgássérült, tehát neki nagyon fontos lenne ülni - hogy készüljön arra, hogy állni fogunk, vagy valahogy leül a földre, mert ő tényleg nem bírja végigállni az utat.
A kocsi utolsó kabinjában volt még hely, de mivel ott a kalauzok ültek, kívűlről zárva volt, így nem tudtunk, tudott senki sem odaülni. Szerencsére mikor megérkeztek a kalauzok, megkérték őket, hogy ugyan nyissák már ki a kabint, hagy üljön le legalább pár lány, többek között a barátnőm, akinek mozgássérült lévén az ülés gyakorlatilag létkérdés. Így is lett, 4 hölgy plusz a 2 kalauz tudott beülni.
Közben én végighallgattam, hogy mit beszélnek, kíváncsi voltam, hogy hogyan reagálják le ezt a helyzetet, hogy egyszerűen már állóhely sincs a vonaton. Végül egyikük elindult a jegyeket kezelni, de elég hamar visszajött, és a következőt mondta: "Ez azért már elhivatottság, két kocsin is végigmentem."
Egyértelmű, hogy annyian voltak, hogy nem tudta magát átverekedni az embereken, ezért végig sem ment, de azért ilyet könyörgöm még sem mondjon. Elhivatottság.....ez a munkája....Tudom, hogy ez nem az ő hibájuk, de eleve mindenki ideges volt a helyzet miatt, ők meg még ilyen baromi hanyagul reagálják. Több ismerősét is felhívta, és boldogan, különböző hasonlatokkal mesélte, hogy itt ennyi meg ennyi ember van. Na de mindegy, úgy döntöttem ekkor nem hallgatom tovább, mert csak még idegesebb leszek. Gondoltam, végig megyek a vonaton, minden kocsiban csinálok pár képet, és majd jön a post ide. De én sem tudtam végigmenni, vagyis igazából nem akartam magam átverekedni senkin, volt elég bajuk, szóval csak a mi kocsinkban, meg a következő végében tudtam fotózni.
Én nagyon szeretnék tenni a helyzet ellen, vagy legalább felhívni a figyelmet a problémára, és örülnék, ha ehhez sok ember csatlakozna. Legyen az panaszlevéláradat a MÁV-nak, vagy bármi, de komolyan....fogjunk már össze egy picit. Tipikus magyarság az, hogy mindenki csak panaszkodni tud, de összefogni azért, hogy a panaszt kiváltó tényező ellen tegyünk, arra nem vagyunk képesek. (elnézést a kivételektől, de én folyton ezt tapasztalom).
Csatoltam pár nem túl jó képet, de a helyzetet tökéletesen tükrözi. (a rajtalévők beleegyeztek, azért nem takartam ki)
T. Adam
