Az IC vonatokon az egyik legjobb dolog, hogy a kalauz egyszerre tudja tájékoztatni a vonaton utazókat, a technika oly' csodálatos találmányával: a hangos bemondóval. (nyelvészek ízi, ez jutott eszembe). Persze ezt csak ritkán használják, olyan alapvető eseteknél, mint a le és felszállás. Azt már luxus bemondani, hogy "Mucikáim, a vonat hosszú, így az utolsó kocsik lelógnak a peronról, de azért tessék leszállni, vagy előrébb fáradni. Nem gond megvárjuk." Ahha persze. Majd amikor az utas meghúzza vészféket, még ő a köcsög, sőt az ügyfélszolgálat sem hisz annak húsz embernek, aki emiatt panaszt tesz... Igen a római jog szerint legalább 2 tanú kell, 20 már biztos túl sok....
Sziasztok!
A következő sztori kb. egy hete történt, meglep, hogy senki nem írt nektek róla, ezért megteszem én.
2009.04.13-án hétfőn este a 19 órás Szombathely-Budapest Keleti pu 911-es számú IC-vel utaztunk Győrig.
A jegyvizsgálóval az egész úton nem találkoztunk, a leszállás viszont nagyon érdekesen bonyolódott. Már sokadmagunkkal az ajtó előtt sorakoztunk, amikor a vonat megállt. Kinézve láttuk, hogy egyik oldalon sínek kereszteződnek, a másik oldalon pedig egy kerítés van közvetlenül a kocsi oldala mellett, peron sehol, tehát a szerelvény még valószínűleg nem állt be az állomásra. Oké, várunk. Aztán elindult a vonat - és gyorsult. A gyanú, hogy nem tudtunk leszállni, akkor igazolódott be, amikor a hangosbemondó bemondta „Üdvözöljük Győrben felszállt utasainkat, a következő állomás Tata.”, közben a csomagokkal megrakodva álldogáló tömegből az előző kocsiból jött a hír, hogy valóban, az azelőtti kocsiból jönnek hátra a felszállók! Közben persze kereste volna az ember az illetékest, de a tömegben, ahol mozogni sem lehet a pakkoktól, esély sem volt rá. Valaki ajánlotta, hogy húzzam meg a vészféket, de bevallom, nyuszi voltam, mert tudom, hogy az indokolatlan használat és az állomáson kívüli leszállás is büntetést von maga után. (és titkon tudtam, hogy valaki más majd meghúzza) Így is lett. A féket valaki meghúzta, a vonat megállt, és láttuk, hogy a hátsó három kocsi (56-57-58. sz.) Győrben leszállni kívánó közönsége, minimum 60 ember a sínekre száll le. Később hallottam, hogy a kaller is megjelent, egyesek szerint ajánlotta, hogy vigyázzunk, mert szemből jön a vonat, mások szerint „megköszönte”, hogy „hülye vicceinkkel” feltartjuk a vonat közlekedését. Ennyi. Aki ismeri Győrt, annak mond valamit az, hogy az Árkád magasságából kellett visszavergődni a sínek között az állomásra, közben a libasorban araszoló tömegből páran bementek a sínek közt lévő bódéba egy dolgozónak elmagyarázni a helyzetet, de nem találkoztak ott sem baráti hangnemmel. Közben találtunk egy kijáratot, ahol a társaságnak az a része, aki úgy gondolta, hogy nem kíván panasszal élni, és neki innen amúgy is közelebb van, ha hazamennek, elköszönt. Mások időhiány miatt nem jöttek. Végül huszonegynéhányan jelentettük az esetet az ügyfélszolgálaton, ahol a kedves hölgy nem hitt nekünk, sőt a szabályszegés miatt büntetést helyezett kilátásba! Közölte, hogy sem jegy, sem pótjegy visszatérítésre nem vagyunk jogosultak, mert a vonat nem késett annyit. (Az incidens a késéssel, gyaloglással és bájcsevellyel együtt kb. egy óránkba került egyébként) Személyes sértésnek érezte, hogy a panaszkönyvet kértük.
Tudom, hogy nehéz egy hosszú szerelvényt pontosan lefékezni, de a sofőr nem állt be jól az állomásra. Kinek kellett volna figyelnie, hogy a vonat utolsó kocsijaiból nem tudott leszállni senki? Valószínűleg, ha mégis megkezdjük a fel- és leszállást, azt sem látták volna, hogy sikerült-e befejezni. Ezek után mi is újra fontolóra vettük az autóvásárlás lehetőségét és hogy ezt a tömegközlekedést hagyjuk a Franzba.
Üdv:
Ertez Dettu
