Hát ilyen tényleg nincs. Komolyan kinyílik a zsebemben a bicska, az ilyen kiskirályoktól!!
A cég, ahol dolgozunk elköltözött. Az unokatestvérem és én az új címre kértük az egyenkét 36.000Ft-os számlánkat (Tatabánya-Kelenföld). Kiderült, hogy ez hiba volt, mert van egy átfutási idő, még az új cím a cégbíróságon bejegyzésre kerül. A BKV huzavona nélkül azonnal a segítségünkre volt, ezzel szemben a drága MÁV ismét keresztbetett!
Nem elég, hogy sztrájkolgatnak, még csak nem is segítőkészek. A bérleteket Alsógallán vettük, 2 napja bementünk és megbeszéltük az éppen szolgálatot teljesítő hölggyel, hogy mi történt, mondta, hogy rendben megcsinálja hagyjuk ott a számlákat, menjünk vissza másnap. Hát visszamentünk, persze más volt a pénztáros közölte velünk, hogy nem sztornózhatja a számlát főnöki utasításra, szépen visszaadta őket. Értitek ezt? Megtagadták a sztornó számlát! Kocsiba pattantunk és lementünk a tatabányai nagyállomásra, hátha ott találunk egy illetékest, bár erre elég kicsi volt az esély, mert már este 7 óra volt. Kezdtük az éppen pénztáros posztot betöltő személlyel. Még ki se nyögtem mit akarok, csak a számla a kezembe volt és már mondta, hogy számlát nem módosítanak, nem sztornóznak, és hozzátette, hogy főnöki utasításra! Megkérdeztem tőle, mi van, ha ő elront egy számlát, közölte, hogy ilyen még nem volt! (Persze) Most figyeljetek! Szépen kértem tőle a panaszkönyvet legalább 4x, és mintha a falnak beszéltem volna. Aztán mivel látta, hogy nem tágítunk így, azt az infót adta, hogy menjünk le a főépületbe, na persze főnököt nem találtunk csak forgalmistákat, de ők készségesek voltak és adtak panaszkönyvet (ezúton is köszönjük!).
Szépen teleírtunk egy oldalt, persze ettől még nem éreztük túl jól magunkat. Itthon előadtam a sztorit, Apukám egyből nekiállt egy budapesti MÁV-os telefonszámot kikeresni telefonkönyvből, és ők megerősítették, amit mi is tudtunk, hogy ilyet nem tagadhatnak meg!
Lementünk újra az alsógallai jegypénztárhoz, immáron hárman, mert Édesapám szerint ilyen a mesébe sincs. A hölgy csak azt szajkózta, hogy főnöki utasításra, nem segít, de mint a papagáj. Szépen elkértük a panaszkönyvet, ő egyből odaadta, és szépen itt is telepanaszoltunk egy oldalt. Természetesen itt még nem ér véget a történet, mert holnap szépen megkeressük a főnököt, vagy a tatabányai állomás kereskedelmi igazgatóját, hogy mégis hogy gondolja, milyen indokkal tagad meg egy ilyen kérést!? A válaszra nagyon kíváncsi vagyok! Innen is csókoltatom az illetékest!
